Szakmai önéletrajz


1992-ben szereztem általános orvosi diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően 10 évet dolgoztam a Fejér Megyei Szent György Kórház I. Pszichiátriai Osztályán. Ez alatt az idő alatt 1996-ban pszichiátriából, 1999-ben addiktológiából (szenvedélybetegségek gyógyítása) szereztem szakorvosi képesítést. Ezekben az években a pszichiátriai fekvőbetegellátás minden szegmensében gyakorlatot szereztem, a szorongásos- és hangulatzavaroktól a pszichózisokig. Közben pár- és családterápiát tanultam Pécsett, a Megújulás Családterápiás Intézetben. Szakvizsgát ebből ugyan nem tettem, mert 2002-ben Svédországban vállaltam munkát. Főorvosi kinevezésemet a Stockholmi Addiktológiai Centrumban kaptam 2007-ben. Több mint 10 évet dolgoztam ezen a klinikán, ahol alkohol- és drogfüggő betegekkel, illetve a náluk előforduló pszichiátriai kórképekkel foglalkoztam. 2013-2020 között hasonló feladatkört láttam el az Eskilstunai Addiktológiai Centrumban. Mindkét klinikán hangsúlyos feladatom volt a függőségek hátterében gyakran fellelhető Figyelemhiány/hiperaktivitás (ADHD) gyanúja esetén, annak kivizsgálása és kezelése.

  

2018-ban kezdtem újra dolgozni idehaza, a székesfehérvári Rév Szenvedélybeteg-segítő Ambulancia szakorvosaként. 2021-től ellátom  a középsúlyos értelmi fogyatékosokat szolgáló Szent Kristóf Ház pszichiáter konzulensi szolgálatát is. Az előbb említett Rév, ma már pszichiátriai járóbeteg-ellátásra is engedéllyel bíró, egyházi fenntartású, a katolikus Caritas által finanszírozott rendelés, amely térítésmentesen áll a gyógyulást keresők szolgálatára. Ezt a két feladatot jelenleg is ellátom, 2022 januárjától összesen havi 25 %-os időkeretben. A fennmaradó időmben a Christophorus Pszichiátriai Magánrendelőben állok a hozzám fordulók rendelkezésére.

 


Christophorus Pszichiátriai Magánrendelő


Magánrendelőm névválasztása, a Christophorus, arra is utal, hogy a fenti három helyen végzett tevékenységeimet mégis ugyanazon szakmai és eszmei alapokon végzem. Christophorus, magyarul Kristóf ugyanis a révnél, az átkelésben segítette az arra járókat. Ebből a kiindulópontból, a következőkben tudom összefoglalni azt a látásmódot, amellyel a rendelésemet igénybevevőket fogadom:

 

Életünk folyamatos úton levés. Folytonosan tartunk valahonnét valahová. Ősi emberi tapasztalat, hogy vándorok vagyunk itt a Földön. Kérdés persze, hogy csak sodródunk az áramlatokkal vagy vannak határozott célkitűzéseink. Sokszor azonban, noha van elképzelésünk, hogy merre szeretnénk tartani, mégis elakadásban vagyunk. Falakba ütközünk, áthatolhatatlannak tűnő akadályokba, amelyek helybenjárásra, tétlenségre ítélik az embert. Ezek lehetnek külső, objektív akadályok, de lehetnek belsők, lelkünk mélyének problémái, vagy éppen kapcsolataink kuszaságaiból adódó labirintusok. Hogyan keljünk át ezen a problémahalmazon, hogy továbbhaladhassunk céljaink felé?

 

Szent Kristóf, a legenda szerint, egy folyó partján telepedett le, hogy segítsen átkelni az arra járóknak. Rendelésemen valami hasonlót szeretnék tenni, szeretnék segíteni az átkelésben, a továbbhaladásban, azoknak, akik úgy érzik elakadtak. Pszichiáter, addiktológus szakorvos vagyok, közel 30 éve dolgozok ebben a szakmában és rendelésemen ennek megfelelő szolgáltatást kínálok. A Szent Kristóftól vett inspiráció azonban a számomra jelentősen módosítja a hagyományos orvos-beteg kapcsolatra épülő pszichiátriai gyógyítás modelljét. Ebben a modellben a szakorvosi tudás az alap, de nem a teljesség. Nem pusztán a szakmai regiszterekben leírt pszichés betegségek gyógyítását tűzöm ki célul, hanem a teljes embert, az életút egészét figyelembe véve, szeretném továbbsegíteni aktuális elakadásaiból.

 

Amennyiben ennek az elakadásnak, a modern pszichiátria szakmai kritériumait kimerítő, valamilyen néven nevezhető pszichés betegség (depresszió, egyéb hangulatzavar, szorongásos betegség stb.) a konkrét oka, akkor az a szakma szabályai szerinti kivizsgálást és gondos kezelést igényel, amelyre tudásom legjavát adva teszek kísérletet. De nem mindenki beteg, aki problémával küzd. Lehetnek alapvető, az élet értelmét feszegető egzisztenciális, az életfilozófiát illető elakadások, amelyek hosszabb idő után szintén depresszióra emlékeztető képet okoznak. Kedvező szele csak annak lehet, aki tudja hová tart - mondta az antik filozófus, Seneca. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg a XX. századi pszichiátria egyik óriása, Viktor E. Frankl, aki szerint az értelem keresése, vagyis életünk értelmének az itt és most-ban való megtalálása nélkül nincs igazi lelki egészség. Az ilyen típusú útkeresésben való támogatásra is nyitott vagyok.



Szakmai mestereim


Hálás vagyok azoknak a tanáraimnak és idősebb kollégáimnak, akiktől sokat tanultam. Egyetemi éveim alatt elsősorban, Ozsváth Károly professzor úrnak, aki a régi, szigorú hierarchikus viszonyok helyett, egy új, humánus, partneri szemléletet képviselt, mind a kollégák, mind a betegek felé. Megemlítem még Kállai Jánost, jelenleg a PTE Magatartástudományi Intézetének professzorát, aki egykor fiatal oktatóként a szorongás-kutatás rejtelmeibe vezetett be és ezzel a pszichiátria iránti érdeklődést felkeltette bennem.

 

Rezidensi képzésemet az OPNI-ban (Lipótmező) töltöttem. Képzésünk motorja, Füredi János professzor úr, a szakma akkori legjavából állította össze oktatói gárdánkat, amelyért a mai napig hálás vagyok. Ebből az időszakból különösen szívesen gondolok vissza Rigó Péter főorvos úrra, aki ott a Pszichózis Osztály vezetője volt. Nagyon alapvető dolgokat tanított a másik emberrel való valódi és lényegi találkozás, a másik ember világába való belépés mibenlétéről. Megemlíteném még Szakács Ferenc professzor urat, akinek esetmegbeszélő csoportjai nem csupán alapvető szemléletmódot adtak, de igazi élményszámba is mentek.

 

Székesfehérvári éveim alatt sokat tanultam osztályvezető főorvosomtól, Reschofszky Ildikótól, aki elvárta, hogy ne legyünk szakbarbárok, hanem elsősorban klasszikus értelemben vett orvosok, és mint ilyenek, a testi bajokat se nézzük el, és annak is menjünk utána, ami nem a szűkebb szakterületünk. Nagyon sokat kaptam Fogarasi Judit főorvos asszonytól, aki a szakmai és etikai dilemmák sokaságába vont be, és ebben a rengetegben a szakmai korrektség és lelkiismeret kompromisszumok nélküli képviseletére tanított, amely azóta is eszményképem maradt. Czikajló Péter főorvos úr a konkrét esetek higgadt végiggondolására, ebből új következtetések levonására tanított. Jól emlékszem első kudarcaimban milyen melegszívű támogatást kaptam tőle. Varga Attila főorvos úr támogató tanácsaira is mindig számíthattam, csakúgy, mint Folmayer Erzsébet és Pajor Katalin kollégáimra.

 

Pár- és családterápiás kiképzőm, Dr. Székely Ilona volt, a pécsi Megújulás Családterápiás Intézetben, akitől rengeteget tanultam, arról, hogy nem csak önmagunkban, hanem kapcsolatainkban is létezünk és ezek gubancait rendezve egyéni életünk is rendezettebbé válik.


Svédországi éveimből hálás vagyok a Stockholmi Addiktológiai Centrum (Beroendecentrum Stockholm) szakmai közösségének, ahol a modern addiktológiai szemlélet mellett a neuropszichiátriai problémák, ezen belül elsősorban az ADHD (Figyelemhiányos-Hiperaktivitás Zavar) kivizsgálásának és kezelésének rejtelmeiben szerezhettem alapos ismereteket.